Amiről beszélnek: toxinos búza
Pár héttel ezelőtt íródott cikkem végén még nem tudtam a betakarítandó repce átlaghozamát, azonban most már büszkélkedni tudok 42 mázsa hektáronkénti termésmennyiséggel. Elégedett vagyok ezzel az átlaggal, mivel a tenyészidőszak során véleményem szerint optimális szinten tartottam a költségeket, így a repce termesztésemet jövedelmezőnek könyvelhettem el. - Gyüre András
A repce eredmények után térjünk át a jelenre: Azt tapasztalom, hogy mostanában a beszélgetések gazdászok között nem szólnak másról, mint a toxinról. Ugyanis toxinosak lettek a búzák és erre senki nem volt felkészülve. Persze, hogy nem, mert erre nem is igazán lehet!
A már előre lekötött búza szerződésektől a nagy felvásárlók elálltak, mondván, hogy a toxinos búzára nincs szükség, eladhatatlan. Most ott tartunk térségünkben, hogy valamennyit javultak az esélyek, talán mégiscsak eladható lesz az a búza, persze az eredeti árnál jóval kevesebbért. Szomorú tények ezek! Tételezzük fel, hogy 4200 Ft-os takarmány minőségű búza (toxinos, de még határérték alatti) nem kell a felvásárlónak. Eltelik pár nap, ugyanarra a búzára már csak 3800 Ft-os ajánlatot kapunk.
Mi lehet a megoldás? Korrekt eljárás ez? A gazdák szemszögéből nézve bizonyára nem!
Jövőre tehát nagy valószínűséggel kalkulálni kell majd azzal is, hogy bizonyos eljárásokat bevessünk, amivel semlegesíteni lehet a toxint. Több gombaölőszert használunk majd, ill. érdemes újragondolni a termény értékesítését, talán a jövőben nekünk kell kezünkbe venni a gyeplőt, figyelni a tőzsde árakat, kereskedni, önállóan a ringbe szállni.
Az értékesítés az egyik legfontosabb része gazdálkodásnak. Úgy gondolom a terményeink eladása szintén egy olyan szelete a mezőgazdaságnak amit tankönyvekből megtanulni nem tudunk. Ha kicsi is a felvásárlási ár, ha a minőség nem is a várt, ha nehéz is a fennmaradás, nekünk akkor is csak egy lehetőségünk marad: mindig a legjobb tudásunk szerint szántani, vetni, aratni, és okosan, tudatosan és felvilágosultan gazdálkodva kihozni a legtöbbet az adott helyzetből!
Bloggereink
Gyüre András
mezőgazdasági mérnök, Mezőkovácsháza
A mezőgazdaság szeretete már gyerekkoromban belém ivódott, ezért nem volt kérdés, hogy az agrárszférában képzelem el a jövőm.
tovább
"Mondhatom, hogy a mezőgazdaság szeretete már gyermekkoromban belém ivódott. Kisgyermekként édesapám rengeteg alkalommal magával vitt, ha dolgozni ment, így már akkor lehetőségem nyílt a tanulásra.
Számomra még csupán gyermekjátéknak tűnt, hogy beülhetek a traktorokba és hallgathatom amint a felnőttek a gazdálkodásról beszélnek, mégis már akkor rengeteget tanultam ebből. Ahogy idősödtem a játékból komoly feladatok váltak és egyre felelősségteljesebbnek éreztem amit csinálok. Érettségi után nem volt kérdés, hogy az agrárszférában szeretnék elhelyezkedni, így a továbbtanulást a gödöllői Szent István Egyetemen folytattam.
2011-ben diplomát szereztem mezőgazdasági mérnök szakon. Azóta saját családi gazdaságunkban szántóföldi növénytermesztéssel foglalkozom hozzávetőleg 450 ha-on.
Úgy gondolom, hogy rengeteget kell még tanulnom erről a szakmáról, de egyszer egy általam nagyra tartott ember azt mondta nekem, hogy "csak akkor nem tanul a gazdász ember többet, ha már nem lesz föld amit megműveljen.” Tehát nem csak a jó pap tanul holtig.
Véleményem szerint van ebben az állításban igazság. Ezt a szakmát tankönyvekből megtanulni nem lehet, minden év mutat valami újat."
Botka Beatrix
növénytermesztő mérnök, Siófok
Hiszem, hogy a föld egy biztos pont az ember életében. Nagyapám tapasztalatát ötvözöm az iskolában tanultakkal.
tovább
"Negyedik generációs fiatal gazdaként tevékenykedem legszebb tavunk a Balaton mellett Siófok és Balatonszabadi külterületén. Családi gazdaságunk 70 hektárt foglal magában, melynek 2008 óta vagyok aktív tagja. Kizárólag szántóföldi növénytermesztéssel foglalkozunk.
Kisgyermekként inkább a ló szeretetem volt a nagyobb, de nagyapám szerint a ló már fél mezőgazdaság, így általános iskola után a kaposvári Móricz Zsigmond mezőgazdasági szakközépiskolában kezdtem meg tanulmányaimat, ahol nem csak mezőgazdasági gyakorlatot, hanem érettségit is szereztem. Innen egyenes út vezetett a keszthelyi Pannon Egyetem Georgikon Karára, ahova növénytermesztő mérnöknek jelentkeztem és az itthoni munka mellett végeztem el és diplomáztam le.
Ez alatt az idő alatt megfordult bennem a dolog és a növények, a traktorozás lett a legkedveltebb időtöltésem. Bár a ló témáról sem mondtam még le véglegesen.
Nagyapám 60 éves tapasztalatait sikeresen ötvözöm az iskolában tanultakkal, de évről évre több és több tapasztalatot szerzek. Az idei évtől egy 350 hektáros gazdaságnak is a kordinátora lettem, amellyel még jobban kinyílik a világ előttem a növénytermesztő szakmával kapcsolatban. A környék legjobb ellenpéldája vagyok a mondásnak, miszerint a mezőgazdaság férfinak való munka.
Hiszem, hogy a föld egy biztos pont az ember életében, ahogy a család is. Örömmel tölt el, hogy én ezt mind együtt tudhatom a magaménak."