Kártevők nyomában

2015. Ápr. 10. 13:35

Bizonyára mindannyian úgy gondoljuk, hogy amibe energiát, munkát, pénzt, időt fektetünk, azt törekszünk minden erőnkkel óvni, védeni. Gondolok itt a mezőgazdasági termelők által termelt terményekre, mint például a régiónkban igen elterjedt gabonanövényekre, fűszernövényekre, vagy az igen nagy kézi munkaerőt igénylő görög- és sárgadinnyére. - Gyüre Bandi írása

 
Mindegy, hogy milyen növényfajról beszélünk a mezei pockok kártétele igen jelentős volt a tavalyi évben, de legfőképpen a fent említett kultúrákban.
Őszi búza területeken (saját szememmel láttam) volt, ahol hektárszámra tűnt el a kultúrnövény, így a termelőnek sajnos nem volt mit betakarítania. Ánizs és fűszerkömény táblákon is hatalmas invázió volt megfigyelhető.
Mint tudjuk, a görögdinnye hektáronkénti költsége közel 1 millió forint. Ha a pocok egy dinnyébe belerág, az már eladhatatlan. Ennél a növényfajtánál ez megengedhetetlen, minden eladható kiló számít. A gazdálkodó emberek ennek függvényében meg is tették a védekezés lépéseit. Kik engedéllyel rendelkező, mások szántóföldi engedéllyel nem rendelkező szereket használtak.
Az esetek túlnyomó részében a védekezés megkésett volt, azonban nincs olyan gazdászember, aki tétlenül tudná végignézni, ahogy a keze munkája a semmibe vész.

A dél békési régióban mostanában hatalmas port kavart a helytelenül kihelyezett rágcsálóirtószerek káros hatása. Rengeteg vad pusztult el, legutóbb körülbelül 50 őz, melyek az orosházi vadásztársaság hatókörébe tartoztak. Megértem és egyet értek vele, hogy a helytelenül eljáró gazdaságot, amely az őszi búza tábláján engedéllyel nem rendelkező szert igen nagy mennyiségben helytelen módszerrel juttatott ki, felelősségre vonták és megbírságolták.

Most egy kicsit nézzük a másik oldalt. Megkérdezhetnénk akármennyi gazdálkodót, mindenki védekezne a rágcsálók ellen, amennyiben ez szükséges. A mezei pocok a szántóföldi felhasználásra engedélyezett szertől és az engedéllyel nem rendelkező méregtől is elpusztul, illetve a nem irtandó vad szintén. Nagyon lassú és nehéz munka és sokba kerül a napszám egy több 10-20 hektáros tábla járatkezelése esetén.
Azonban véleményem szerint még mindig inkább ez a járható út, mint a többszázezres bírság és a meghurcolás. Biztosan vannak akik nem értenek velem egyet, de nekem a saját gazdaságomban sikerült a védekezés, és tábláinkon vadpusztulás sem volt megfigyelhető.
Szép, egészséges állományunk volt az időbeli reagálásnak, és tudatos intézkedéseknek köszönhetően.
 

Bloggereink

Gyüre András
mezőgazdasági mérnök, Mezőkovácsháza
A mezőgazdaság szeretete már gyerekkoromban belém ivódott, ezért nem volt kérdés, hogy az agrárszférában képzelem el a jövőm. tovább

"Mondhatom, hogy a mezőgazdaság szeretete már gyermekkoromban belém ivódott. Kisgyermekként édesapám rengeteg alkalommal magával vitt, ha dolgozni ment, így már akkor lehetőségem nyílt a tanulásra.
 
Számomra még csupán gyermekjátéknak tűnt, hogy beülhetek a traktorokba és hallgathatom amint a felnőttek a gazdálkodásról beszélnek, mégis már akkor rengeteget tanultam ebből. Ahogy idősödtem a játékból komoly feladatok váltak és egyre felelősségteljesebbnek éreztem amit csinálok. Érettségi után nem volt kérdés, hogy az agrárszférában szeretnék elhelyezkedni, így a továbbtanulást a gödöllői Szent István Egyetemen folytattam.
 
2011-ben diplomát szereztem mezőgazdasági mérnök szakon. Azóta saját családi gazdaságunkban szántóföldi növénytermesztéssel foglalkozom hozzávetőleg 450 ha-on.
 
Úgy gondolom, hogy rengeteget kell még tanulnom erről a szakmáról, de egyszer egy általam nagyra tartott ember azt mondta nekem, hogy "csak akkor nem tanul a gazdász ember többet, ha már nem lesz föld amit megműveljen.” Tehát nem csak a jó pap tanul holtig.
Véleményem szerint van ebben az állításban igazság. Ezt a szakmát tankönyvekből megtanulni nem lehet, minden év mutat valami újat."
Botka Beatrix
növénytermesztő mérnök, Siófok
Hiszem, hogy a föld egy biztos pont az ember életében. Nagyapám tapasztalatát ötvözöm az iskolában tanultakkal. tovább

"Negyedik generációs fiatal gazdaként tevékenykedem legszebb tavunk a Balaton mellett Siófok és Balatonszabadi külterületén. Családi gazdaságunk 70 hektárt foglal magában, melynek 2008 óta vagyok aktív tagja. Kizárólag szántóföldi növénytermesztéssel foglalkozunk.
 
Kisgyermekként inkább a ló szeretetem volt a nagyobb, de nagyapám szerint a ló már fél mezőgazdaság, így általános iskola után a kaposvári Móricz Zsigmond mezőgazdasági szakközépiskolában kezdtem meg tanulmányaimat, ahol nem csak mezőgazdasági gyakorlatot, hanem érettségit is szereztem. Innen egyenes út vezetett a keszthelyi Pannon Egyetem Georgikon Karára, ahova növénytermesztő mérnöknek jelentkeztem és az itthoni munka mellett végeztem el és diplomáztam le.
 
Ez alatt az idő alatt megfordult bennem a dolog és a növények, a traktorozás lett a legkedveltebb időtöltésem. Bár a ló témáról sem mondtam még le véglegesen.
 
Nagyapám 60 éves tapasztalatait sikeresen ötvözöm az iskolában tanultakkal, de évről évre több és több tapasztalatot szerzek. Az idei évtől egy 350 hektáros gazdaságnak is a kordinátora lettem, amellyel még jobban kinyílik a világ előttem a növénytermesztő szakmával kapcsolatban. A környék legjobb ellenpéldája vagyok a mondásnak, miszerint a mezőgazdaság férfinak való munka.
 
Hiszem, hogy a föld egy biztos pont az ember életében, ahogy a család is. Örömmel tölt el, hogy én ezt mind együtt tudhatom a magaménak."